Csaták tigrisei - A Károly Csapatkereszt története

„A Károly csapatkeresztet csak mi, a csaták tigrisei viselhetjük, és ha megérjük, úgy ezzel békében büszkélkedni fogunk, mert ezt magától a Haláltól csikartuk ki.” Ezzel a cs. és kir. munkácsi 65. gyalogezred tábori újságjából vett idézettel – mely egyúttal a cím ihletője is – kezdődik Virágh Ajtony könyve, amely a Károly Csapatkereszt történetét dolgozza fel. A laikus olvasó persze felteheti a kérdést, hogy ez a szerény kivitelű, ezerszám kiosztott kitüntetés valóban önálló kötetet érdemel-e?

Virágh Ajtony munkáját áttanulmányozva kijelenthetjük, hogy a válasz: igen, a Károly Csapatkereszt (KCSk) története megérdemel egy önálló kötetet, ami ezúttal igen alapos és igényes formában valósult meg.

A Csapatkeresztet nem sokkal trónra lépése után alapította IV. Károly király. Az eleve a katonák tömegeinek elismerésére alapított keresztet saját magáról nevezte el, ezzel is bebiztosítva az új kitüntetés presztízsét. Az elnyerés kritériumai viszonylag egyszerűek voltak: a fegyveres erők bármely tagja kiérdemelhette 12 heti frontszolgálattal. Az uralkodó neve mellett ez adta a Károly Csapatkereszt igazi értékét, mivel az egyszerű bakák többsége a mellére tűzhette, míg a tábornoki kar és a hátul szolgálók nagy része számára elérhetetlen volt. E miatt viszont a katonák nagyon méltányolták az új kitüntetést, amely félreérthetetlen jelképe lett a frontharcosoknak.

A KCSk története nem ért véget a Monarchia összeomlásával, sőt számos jogosult csak a háború után kaphatta meg ezt az elismerést. A kitüntetés birtoklása számos előnyt biztosított a Horthy-korban (egyebek mellett adókedvezmény, közalkalmazási előnyök és választójog), így aztán szinte minden igényjogosult igyekezett megszerezni a Károly Csapatkeresztet. A kedvezmények megszerzése érdekében néhányan még a hamisítástól sem riadtak vissza. Az elcsatolt területek visszatérése után az ott élők közül is számosan folyamodtak KCSk-ért, így az igénylések egészen a Horthy-kor végéig elhúzódtak.

Virágh Ajtony könyve nem csupán a Károly Csapatkereszt majd’ harminc éves történetét dolgozza fel, hanem kitér minden olyan témára, amely ezzel a kitüntetéssel kapcsolatba hozható. A KCSk megszületésének előzményeit, az előképeket ugyanúgy megismerhetjük a kötetből, mint a meg nem valósult változatokat, amelyeket pl. a Przemysl védői számára adományoztak volna. Az elismerés története mellett a szerző alaposan feldolgozta a gyártás és forgalmazás, a viselés, és a KCSk-hoz kapcsolódó kedvezmények témakörét. Külön érdekességet jelent a korabeli visszaélések bemutatása, amely jól szemlélteti azokat a nagyon is valóságos előnyöket, amelyek a frontarcosok számára jártak.

 (forrás: www.monarchiakiado.hu)

A mű nagy érdeme, hogy a szerző külön fejezetet szentelt a zsidó és roma frontharcosoknak is, akik esküjükhöz híven, vitézül küzdöttek, életüket és vérüket adták a harcmezőn.

A könyvben látható számos olyan jelvény, képzőművészeti alkotás is, amelyeken megjelenik a Károly csapatkereszt motívuma. A szöveges rész zárásaképpen pedig azoknak a nevesebb személyeknek a listáját böngészheti az olvasó, akik bizonyíthatóan kiérdemelték a Károly Csapatkeresztet.

A kötetet a szövegközi képeken felül igen bőséges fényképmelléklet egészíti ki, a megjelentetett felvételek nagy többsége most lett először publikálva. A másik melléklet a KCSk-val kapcsolatos jogszabályok és rendeletek szövegének gyűjteménye.

Kiadás: Monarchia Kiadó
Oldalszám: 162

Bálint Ferenc