Gránátosként a Hunyadi SS hadosztályban 1944/45

Gránátosként a Hunyadi SS hadosztályban 1944/45

Elöljáróban:

Drága Nagyapám!

Meghitt beszélgetéseink során hiába is kerestem a találó szavakat, mely visszaadhatná Neked, mi mindent tanultam és kaptam Tőled útravalóul, míg emberré lettem. S nekem, kinek nem barátai a szavak, értelmet nyertek olyan fogalmak, mint jóság, emberség, tisztesség, derű, bátorság, erény, szeretet, minden az életben, ami oly nagyszerű. És rájöttem, hogy ez mind Te vagy Nekem.
A legizgalmasabb élményeim Veled, mikor arról meséltél, ami a Te életedben volt meghatározó. Párhuzamot vontam, s rájöttem, ezáltal tanultam meg igazán mindent. Amíg én kisgyerekként gyakran játszhattam Veled, pár évtizeddel korábban Te gyermekként már szorgos munkáséveidet élted. Miközben én gondtalanul e sorokat írhatom, a Te ifjú éveid emlékein a háború hagyott nyomot.
Mikor mesélsz nekem, a történetek képzeletemben életre kelnek. Ahogyan bevonultál, szolgáltál, harcoltál a Hunyadi SS hadosztályban, „új fegyverrel az ősi földért”. Büszkeség és hála tölti el lelkemet, büszke vagyok Rád, drága Nagyapám.
Önként vállaltad a harcot a magyar katonákkal, megsérültél és végül lábadoztál a landshuti kórházban. A nehéz évek ellenére szíved oda mindig visszahúzott. Remélem, e kisvárosba tett pár hónappal ezelőtti közös utazásunkkal valóra válthattam vágyadat: leróhattad tiszteleted elhunyt bajtársaid előtt, emlékezhettél rájuk.
Úgy éreztem, ez nem lesz így elég, és szeretetemet és tiszteletemet, amit soha nem tudtam kifejezni másként, e könyvben adom át Neked. Így szeretnék emléket állítani a Hunyadi SS hadosztály katonáinak tettei előtt, s eközben mondok hálát Neked.

És végül, hogy megőrizzük azok emlékét, akik Veled együtt életüket tették kockára értünk, amit az elmesélésed alapján papírra vetettem, egy emlékmotoron, képekben, az utókor számára meg is örökítettem.

Fogadd e könyvet sok-sok szeretettel!
Unokád: Endre

2010. februárja

A/5, 90 oldal.