Babucs Zoltán: Csíkszereda és Kézdivásárhely hazatérése - 1940 - dedikált!

Babucs Zoltán. Tősgyökeres jászkun család sarja, 1974-ben született Jászberényben, felesége, a kézdivásárhelyi születésű Madarász Éva. Hadtörténész-muzeológus, felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végezte. A budapesti HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársaként dolgozott - kisebb megszakításokkal- közel két évtizedig, jelenleg a Magyar Hírlap (polgári közéleti napilap) szerkesztő-újságírójaként tevékenykedik. Szakterülete: a második világháborús Magyar Királyi Honvédség, ill. az 1848/49. évi magyar függetlenségi háború honvédseregének története, valamint a jászkunok és a székelyek katonáskodása. Kétszáznál is több tanulmány, tudományos cikk mellett húsz kötet szerzője vagy társszerzője. Kutatási területének országosan elismert szakértőjeként számos televízió műsor és rádióadás szereplője, ünnepi megemlékezések, rendezvények meghívott történész előadója a Kárpát-medencében és azon túl is. Korábban hadtörténeti írásai, tanulmányai a Nagy Magyarország konzervatív történelmi periodikában és a Történelemportál magazinban láttak napvilágot. Cikkei 2011 óta olvashatóak a Magyar Hírlapban, míg 2016-ban a Magyar Idők és a Magyar Demokrata hasábjain is jelentek meg írásai. Publikációi az interneten is megtalálhatók, anyaországi oldalak mellett rendszeres szerzője volt a marosvásárhelyi transindex.ro oldalnak, ill. önálló hadtörténész rovata van a felvidéki felvidek.ma honlapon, de írásai más, külhoni magyar internetes felületen is fellelhetőek. Jelen kötet az egri 20. gyalogdandár erdélyi bevonulásáról szól, arról, milyen utat jártak be az egri bakák, amíg Kárpátaljáról közel félezer kilométert meneteltek, hogy a Magyar Haza újból elérkezzék a Székelyföldre. Segítségül hívtuk a levéltári és könyvészeti anyagok mellett a korabeli székely sajtót is, így képzeletben visszaröppenhetünk 1940 eufórikus szeptemberébe, amikor a székelyek határtalan lelkesedése közepette, virágesőben vonultak be az egri honvédek Csíkszeredába, Kézdivásárhelyre vagy éppen Sepsiszentgyörgyre. A kötet nagyobb részét azonban a fényképmelléklet teszi ki, hiszen szerencsénkre ez olyan időszaka volt a XX. századi viharos magyar történelemnek, amikor mindenki igyekezett fényképezőgép segítségével megőrizni a történelmi pillanatok varázsát. Az egri 20. gyalogdandár fotóiból is szép számmal maradtak fent, melyeket a szerző korábbi kutatásai során gyűjtött össze az elmúlt két évtizedben, így ezekből került mintegy 400 darab a kötetbe. Könyvünk legyen kései főhajtás és tisztelgés mindazon honvédek előtt, akik 1940-ben részesei voltak az erdélyi országgyarapításnak és mindazoknak, akik felszabadított székely-magyarként élték át az örömteli napokat. Csupán négy esztendeig tartott az észak-erdélyi és székelyföldi "kicsi magyar világ", ám a csonkahon és az elszakított nemzetrészek igaz magyarjai még ma is reménykednek abban, hogy "ami már egyszer volt, lehet máskor es!"