VAE VICTIS - Amerikai háborús bűntettek Közép-Németországban
1990 nyarán rokonokat és ismerősöket látogattam meg Erfurtban, az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén. A város látnivalói és a thüringiai erdők mellett egy olyan esemény iránt érdeklődtem, amely 1945 áprilisában játszódott le egy Erfurt melletti településen. A megtörténtekről egy ködös elbeszélésből értesültem, amit egy egykoron Erfurtba evakuált személy mesélt el nekem, aki később visszatért Trierbe.
1990 nyarán rokonokat és ismerősöket látogattam meg Erfurtban, az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén. A város látnivalói és a thüringiai erdők mellett egy olyan esemény iránt érdeklődtem, amely 1945 áprilisában játszódott le egy Erfurt melletti településen. A megtörténtekről egy ködös elbeszélésből értesültem, amit egy egykoron Erfurtba evakuált személy mesélt el nekem, aki később visszatért Trierbe. Beszámolója egy néhai katona mondanivalóján alapult, aki szerint ott, a bevonuló amerikai csapatok több hadifoglyot is kivégeztek. Megpróbáltam először a témához kapcsolódó történeti irodalomban utánajárni a dolognak, de erről a szövetségesek által elkövetett bűntettről nem találtam semmit sem.
Eldöntöttem, magam utazom hát Gisperslebenbe, ezen Erfurt előtti faluba, amely ma már gyakorlatilag a városhoz tartozik. Megérkezésem után először a templom melletti elhanyagolt helyi temetőt kerestem fel. Itt egy helybelitől megtudtam, hogy azt már évekkel ezelőtt bezárták. Így a lelkész háza után érdeklődtem, hátha ott megtudhatok valamit az évtizedekkel ezelőtt történt eseményekről. A fiatal lelkész maga természetszerűleg nem emlékezhetett semmi ilyesmire, de elmondta, hogy egyes idős lakosok neki is meséltek a háború utolsó napjaiban az amerikaiak által elkövetett gyilkosságokról. Így végre megvolt az első kapaszkodóm! A lelkész megadta nekem az egyik szemtanú címét, aki fiatal lányként már akkor is itt élt a faluban, és aki bizonyosan tud nekem mesélni. Fölkerestem hát a megadott címet, és az ott élő hölgynek előadtam kérésemet. A hölgy behívott magához, és elmesélte mi is történt 1945. április 11.-én Gisperslebenben.
Az amerikai csapatok kezdetben harc nélkül vonultak be a településre. A „Parkschenke” vendéglő pincéjébe azonban egy kicsiny német harccsoport vette be magát. Így itt aztán eldördültek a fegyverek, és legalább egy amerikai katona el is esett a harcokban. Délutánra végül felülkerekedtek az amerikaiak és a vendéglő épületébe is benyomultak. Ezt követően egyesével vezették elő a fiatal német katonákat egymás után, akik között két dán, egy magyar és egy olasz is volt. Az összes foglyot a közeli Amtmann-Kästner térre hurcolták, ahol az ott lévő kúthoz kötözték őket és megkezdték a kihallgatásukat. Amikor ez befejeződött, a gyalog néhány percnyire lévő Gera- folyó partjára kísérték le a hadifoglyokat. A parton aztán sorban, egymás után tarkón lőtték valamennyit! A holttestek még napokkal később is ott hevertek, többségük fejjel előre, a folyóba bukva…
Végül a falu polgárai temették el őket egy közös sírba. A végtisztességet Falcke, a falu akkori lelkésze adta meg nekik, temetésükön a helybéliek közül sokan részt vettek. A falusiak húsz esztendőn keresztül gondozták a sírt, addig, amíg a Német Szocialista Egységpárt helyi vezetése (ez volt az egykori NDK állampártja. A szerk.) ezt meg nem tiltotta.
A szemtanú beszámolóját követően visszatértem a lelkészhez. Közösen kerestük fel a tömegsír feltételezhető helyét. Ott álltam hát, a háború utolsó napjaiban meggyilkolt katonák végső nyughelye előtt. A lelkész segítségével a régi egyházi iratok között hamarosan az áldozatok neveit is megtaláltuk, legnagyobb részüknél egykoron még az alakulatot is feltüntették! Nem tudom, hogy a hozzátartozóik kaptak e valaha is értesítést, hol nyugszik apjuk, fiuk, testvérük…Vagy arról, hogy hogyan halt meg…
Később utánajártam annak, pontosan mely alakulatok is harcoltak a környéken. A William Hoge tábornok parancsnokolta 4. amerikai páncélos hadosztály volt az, amely Gotha irányából tört előre Erfurt felé 1945 áprilisában. Gisperslebenbe Creighton W. Abrams alezredes katonái vonultak be. A német harccsoport parancsnoka Walter Freiherr von Maydell, a Waffen-SS századosa volt. Katonái különböző alakulatokból verődtek össze, többségük a Waffen-SS, kisebb részük a Heer csapatok kötelébe tartozott. Remélem, mások is felteszik a kérdést. Miért kellett ezeknek a katonáknak a fogságba esésük után meghalniuk? Csak mert a „felszabadítók” így döntöttek?
Végezetül álljon itt a meggyilkoltak névsora:
1. Georg Züber, élt 33 évet
2. Hans Thomas, élt 24 évet
3. Oskar Schollmaier, élt 42 évet
4. Franz Beiler, élt 33 évet
5. Alfred Siegert
6. Walter Freiherr von Maydell, élt 33 évet
7. Franz Zach
8. Karl Beck, élt 18 évet
9. Jens Olsen, élt 31 évet – dániai születésű
10. Gustav Jensen, élt 36 évet – dániai születésű
11. Otto Zwirlein
12. Fritz Asel, élt 30 évet
13. Werner Opitz, élt 17 évet
14. Alfred Reiprich, élt 23 évet
15. Walter Licht, élt 40 évet
16. Heinrich Glaichauf, élt 39 évet
17. Alfred Eckhardt, élt 22 évet
18. Kurt Müller
19. Alfred Maurer, élt 24 évet
20. Albert Reinhard, élt 17 évet
21. Ronald Strosek, élt 19 évet
22. Hans Schneider, élt 40 évet
23. Anton Oswald, élt 36 évet – magyarországi születésű
24. Paul Majuntke
25. Günter Schrapper, élt 17 évet
26. Franz Raplauer, élt 31 évet
27. Alois Esfeld, élt 19 évet
28. Heinz Neuheuser
29. ? Haller
30. Theodor Wedehange, élt 23 évet
31. Mario Baldutei – olaszországi születésű
32. Hans Mau, élt 33 évet
33. Emanuel Kern
34. Wilhelm Zwick, élt 25 évet
35. Ernst David, élt 32 évet
Az itt felsoroltakon kívül kilenc áldozatról semmilyen adatot nem jegyeztek fel, őket az egyházi iratok ismeretlennek tüntetik fel.
Patrick Agte / Der Freiwillige
